Rólam
Üdvözöllek Kedves Látogatóm!
Montvai Nikolett vagyok, RuNikike, Jótékonysági Futó Nagykövet.
Mondhatnám, hogy hosszú út vezetett idáig, de visszagondolva valójában olyan gyorsan történt minden.
A tevékeny életforma, a mozgás, mindig is az életem része volt, olyan energikus típusnak mondanak.
Konkrétan a futással 2015 körül kezdtem barátkozni. Atlétikai futópályán sosem futottam, és nem is éreztem, hogy köröket kellene lerónom folyamatosan, az számomra túl egyhangúnak, monotonnak tűnt. A nyílt tér vonzott, és hogy érezzem, a futással eljutok A-ból B-be.
Először tehát aszfalton számoltam a kilométereket, de az ugye nem annyira egészséges hosszú távon az izületeknek, és hát valljuk be, időnként veszélyes is a forgalom miatt. Ettől függetlenül a mai napig is szeretek úton futni, ha esetenként úgy adódik.
Azonban hamarosan megérkezett az életembe egy kis csoda, egy zsemleszínű Labrador formájában. Shadow-t természetesen sokkal jobban izgatja az erdő és a mező, így mozgásigényét a természetben kezdtük levezetni, és mi tagadás, hamar elcsábított engem is a terepfutás. Amikor csak tehetem, vele együtt edzem, és mindkettőnknek nagyszerű élmény a közös mozgás.
A gyerekeket mindig is szerettem, hála Istennek ezt a munkám során is nap mint nap megélhettem. 15 év óvodában tulajdon képpen nekem nagyrészt nem is munkának tűnt, mert sokszor alig vártam már, hogy a gyerekekkel lehessek. És ez bizony fordítva is így volt, boldogan mondhatom, hogy ők is alig várták, hogy megérkezzem, és szinte fél napot rajtam csünghessenek.
Integrált intézmény lévén néhány speciális nevelési igényű gyermekkel is volt dolgom, és ha lehet így mondani, ő feléjük még nagyobb szeretettel tudtam fordulni. Sajnos beleláttam, hogy a háttérben milyen családi drámák vannak, micsoda küzdelmeket folytatnak sokan nap, mint nap. Több olyan családot is megismertem, ahol az oviba járó kis különleges csemete mellett otthon bizony volt még olyan testvér, aki halmozottan sérült. A család gyakorlatilag a mindennapi túlélésért küzdött, azon túl, hogy próbáltak lehetőség szerint, akár erőn felül is minden megtenni a gyerekekért. De sokan közülük olyan helyzetben vannak, akár – születésüktől fogva, akár baleset következtében -, melyben már kevés az, amit a családjuk tud tenni értük. A gyógyszerek, segédeszközök önmagukban is drágák, ezen felül egy állapot javító kezelés sorozat, vagy speciális műtét, ráadásul külföldön már csak álom marad.
De ebbe egyszerűen sosem tudtam belenyugodni, valahogy, valamit tenni akartam!!!
Kézenfekvő volt tehát a megoldás, hogy én a magam módján hogyan is tudnék hozzájárulni a megsegítésükhöz, reményt adni arra, hogy közösen mégiscsak sikerülhet a lehetetlen!
Jótékonysági futó nagykövetként szenvedélyemet, a futást használom fel szívügyemhez, a halmozottan sérült gyermekek és családjaik támogatásához. Ez hajt előre, ez ad energiát a távok és akadályok leküzdéséhez, amik szinte semmik ahhoz képest, amikkel ezeknek a gyerkőcöknek kell nap, mint nap megküzdeniük. De egyedül ehhez kevés vagyok, mert a futásból magától nem lesznek speciális műtétek, kezelések, gyógyszerek, segédeszközök, stb…
Bizony-bizony, ehhez a te adományodra is szükség van!
Ezért nagyon hálás lennék, ha tudnál lehetőségeidhez mérten hozzájárulni ahhoz, hogy segíthessek a rászolulókon. Hidd el, közösen életeket menthetünk, sorsokat változtathatunk meg! Tudom, miről beszélek, mert már eddig is sikerült, és veled együtt, a te segítségeddel ezután is fog!
Örömmel tölt el, hogy te is érdeklődsz az iránt, amit teljes mellszélességgel képviselek! Nézz szét az oldalamon, és nagyon remélem, úgy fogod érezni, hogy kicsit te is szeretnél részese lenni annak a felemelő érzésnek, amit az adományozás nyújt! Az pedig már csak a hab a tortán, ha másokkal is megosztod ezt az információt.
Kérlek, segíts, hogy segíthessek, mert jót tenni nagyon-nagyon jó!
Hálás köszönettel,
Montvai Nikolett,
RuNikike
BSI futónagykövet
runikike@runikike.hu