Üdvözöllek Kedves Látogatóm!
Montvai Nikolett vagyok, RuNikike, Jótékonysági Futó Nagykövet.
Mondhatnám, hogy hosszú út vezetett idáig, de visszagondolva valójában olyan gyorsan történt minden.
A tevékeny életforma, a mozgás, mindig is az életem része volt, olyan energikus típusnak mondanak.
Konkrétan a futással 2015 körül kezdtem barátkozni. Atlétikai futópályán sosem futottam, és nem is éreztem, hogy köröket kellene lerónom folyamatosan, az számomra túl egyhangúnak, monotonnak tűnt. A nyílt tér vonzott, és hogy érezzem, a futással eljutok A-ból B-be.
Először tehát aszfalton számoltam a kilométereket, de az ugye nem annyira egészséges hosszú távon az izületeknek, és hát valljuk be, időnként veszélyes is a forgalom miatt. Ettől függetlenül a mai napig is szeretek úton futni, ha esetenként úgy adódik.
Azonban hamarosan megérkezett az életembe egy kis csoda, egy zsemleszínű Labrador formájában. Shadow-t természetesen sokkal jobban izgatja az erdő és a mező, így mozgásigényét a természetben kezdtük levezetni, és mi tagadás, hamar elcsábított engem is a terepfutás.
Amikor csak tehetem, vele együtt edzem, és mindkettőnknek nagyszerű élmény a közös mozgás.
A gyerekeket mindig is szerettem, hála Istennek ezt a munkám során is nap mint nap megélhettem, 15 éven keresztül óvodában.
Integrált intézmény lévén több, speciális nevelési igényű gyermekkel is volt dolgom, és ha lehet így mondani, ő feléjük még nagyobb szeretettel tudtam fordulni.
Sajnos, sokan közülük olyan helyzetben vannak, akár – születésüktől fogva, akár baleset következtében -, melyben már kevés az, amit a családjuk tud tenni értük.
De ebbe egyszerűen sosem tudtam belenyugodni, valahogy, valamit én is tenni akartam!!!
Kézenfekvő volt tehát a megoldás, hogy én a magam módján hogyan is tudnék hozzájárulni a megsegítésükhöz.
Jótékonysági futó nagykövetként szenvedélyemet, a futást használtam fel a halmozottan sérült gyermekek támogatásához.
Sok szép élmény, emlék és sikersztori fűződik ehhez az időszakhoz, azonban annyi adminisztrációs és szervező munka merült fel ezzel kapcsolatban, amit nem is sejtettem az elején, és ezek bizony mind-mind a futástól vették el az értékes időt.
Gondolkoztam, mi lehet a megoldás erre a problémára, amikor egyszer csak megcsörrent a telefonom.
Egy régi ismerős hölgy keresett, aki végig figyelemmel követte futó akcióimat, és segítséget kért tőlem, valamint együttműködést ajánlott.
A Családok a Családokért Polgári Egyesület már negyed évszázada segíti a hátrányos helyzetű családokat és a rászoruló gyermekeket országszerte.
Kiépült szervezetükön keresztül megoldott az igények felmérése és összesítése, valamint az adományok célba juttatása, szétosztása is.
Ez volt az a hiányzó láncszem, amit kerestem, hogy nekem csak a futásra kelljen koncentrálnom, a többi feladatot ellátja egy ebben rutinos csapat.
Korábbi munkahelyemen, az óvodában is láttam, hogy mit jelent konkrétan egy nélkülöző családban élni, felnőni.
Amikor egy gyerek csak annyi élelemre számíthat, amit az oviban, vagy az iskolában kap.
Amikor testvérek kénytelenek osztozni kinőtt ruhákon, vagy egyéb felszereléseken.
Amikor nem csak külön szoba nem jut, de még külön ágy sem, mert azon is osztozni kell.
Számukra csak vágyálom a közös kirándulás, strandolás, fagyizás, egy új játék, ami a legtöbb gyereknek szinte természetes.
Ők csak abban reménykedhetnek, hogy télen legalább csak egy kis meleg lesz a düledező házacskájukban, amit talán nem fog elvinni egy nagyobb vihar a fejük fölül.
Ilyenkor úgy érzem, hogy igazságtalan a sors, mert a gyerekek nem tehetnek semmiről.
Nekik nem szabadna nélkülözniük, és ezt egyszerűen nem nézhetem tétlenül!
Ez hajt előre, ez ad energiát a távok és akadályok leküzdéséhez, amik szinte semmik ahhoz képest, amikkel ezeknek a gyerkőcöknek és családjuknak kell nap, mint nap megküzdeniük.
De egyedül ehhez kevés vagyok, mert a futásból magától nem lesznek ruhák, iskolaszerek, bútorok, vagy tartós élelmiszer, stb…
Bizony-bizony, ehhez a te adományodra is szükség van!
Ezért nagyon hálás lennék, ha tudnál lehetőségeidhez mérten hozzájárulni ahhoz, hogy segíthessek a rászolulókon.
Hidd el, közösen életeket menthetünk, sorsokat változtathatunk meg!
Tudom, miről beszélek, mert már eddig is sikerült, és veled együtt, a te segítségeddel ezután is fog!
Örömmel tölt el, hogy te is érdeklődsz az iránt, amit teljes mellszélességgel képviselek!
Nézz szét az oldalamon, és nagyon remélem, úgy fogod érezni, hogy kicsit te is szeretnél részese lenni annak a felemelő érzésnek, amit az adományozás nyújt! Az pedig már csak a hab a tortán, ha másokkal is megosztod ezt az információt.
Kérlek, segíts, hogy segíthessek, mert jót tenni nagyon-nagyon jó!
Hálás köszönettel,
Montvai Nikolett
RuNikike
BSI Futónagykövet
BSI Futónagykövet
